törékeny változat (versek)

törékeny változat

‍

sötétben tapogatózva rohansz míg

összeáll a kép végre hogy legyen

értelem irány hely nekem de közben

lesben áll érzed a break on through

a rendezett pázsit alatt vakond

rág minden wannabe józsefattilát

figyelik a falon az árnyak játékát

konzisztens és nincs glitch benne

ha nem lenne szép nem érdekelne

a gombák titokzatos liminalitása se

csak ez a nyüszítő hang belül

megdermeszt kihűt

a magukat fekete lyukaknak érző

belső szervek végtelen gravitációja

ez mitől van

és mi van a másik oldalon

hová zuhan át hányódik ki

ez a végtelen rend ha széthullik bent

odaát az már egy másik világ

this folder is empty

‍

parmenidész bekaphatja

időtlen változhatatlan stb

miért van inkább a semmi

a dobozból eltűnt a macska

ez lesz most a metafora arra

hogy konspirált csókok törölve

szimfónia feromonokból törölve

figyelem ragasztószalag-csíkjai

kedv remények fények a szemekben

lágyan simuló mosolyok a csendben

az élet új dimenziói amiket állítólag

a kisimult bőr súrolófény-menedékben

az öröm magától értetődő lebegése

a szív kihagyásos szerkezetében

lejárt szavatosságú termék

a kosárból törölve kész

összesítés tovább a fizetéshez

mert mindenért fizetni kell

közös sorok fiktív történetekből

törölve szorongás törölve

konganak az elhagyott termek

mint a fekete mappában a bénult idő

miközben virághagymák hajtanak ki

egy terv önállósult elemeiként most is

céltalan romantikus iróniával

azúr

‍

a balkántól északra minden tévedés

hiányból aszalódott feltételes létezés

a márvány érzéki dialógusa a forrókékkel

zsigerekben feltámadó buja szinesztéziák

intuíciójában fényt kapó természetfilozófiák

a forró és a nedves az illékony és a szilárd

a változatlanság és a mozgás

         összetartozásáról

hippikutyák nonchalance-ával az előtérben

szentélyrommal a háttérben keresed

         a helyed

az azúr emlékében

kilépő

‍

a pamutszálak a haj a hámsejtek

a sarkokban mérik az időt a sikert

ahogy a bőség nyűgétől szabadulsz

fenntartható lassú koptatással

mint az önkéntes hajléktalan

privát civilizációkritikája

a szomszédok szerint néha hazament

megfürdött borotválkozott tiszta

lelkiismerettel lépett ki

végül az ablakon

nincs ebben semmi

a tragikus világnézet az emberi

koncepciók világra erőltetése

kudarcával szembesülve a szégyen

ég egész értelem üresség fogalmai

nedvek és bőrérzékelés helyett

a puszta élet himnusza

önkéntelen mosoly kéjes nyújtózás

önmagának elégséges létezés

a sejtszintű anyagcsere-folyamatokban

na és persze a kilépés a megszűnés joga

ami angyalnak szellemnek stb nem adatik

szóval engedd el

engedd el magad

elcsúszásban

‍

van az öntudat és az én

közötti százezer éves vágy

erezetében a mintákban a színekben

valami kicsiszolhatatlan derengésgestalt

amiben az egyesülés a feloldódás

eksztázisa kísérti a flow-ban

tüntetőt a tömegben rajongót

misztikust szerelmest függőt

a gombafonalak a nyírfagyökerek

bizonyossága utáni nosztalgia

az adástól csillogó szemek

a létezés átszellemült mosolya

a jöhet bármi simogató keze

logika és számítás nélküli jelenlét

selyemtapintás illatok ízek nedvek

bókoló csillagvirág lépliliom derűje

képzeletben elküldött üzenetekben

egy sziget lehetőségéről

megzavart agónia

‍

hát mégis eljött a tavasz

kihajtott neked a krókusz

mintha csak tévedésből

hiszen te már nem vagy

itt félbemaradt szándék

kívülről nézhető lett a jelen

zsibbasztó kivonódási kényszer

megdermedésmimikri szemeidben

szégyenné válik minden hősies

gesztus a ragaszkodás a széphez

add fel mondják szavak nélkül

harcban a talajviszonyokkal

donquijote-virágok a szélben

próbálnák érezni hogy élnek

mint zúzódásokban a színek

‍