No items found.

Túl halandó

XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 06. (716.) SZÁM – MÁRCIUS 25.

 Kristó Róbert munkája

 Hommage à Seneca

Megtanulni a cselekedeteket,

S visszavonultságban végezni el mindet…

Ne csukd le, Kor, hát idő előtt

Nehéz pillájú szemeinket!

Erősítsd újra meg sorvadó izmainkat,

S a lélek húrjait te hangold feszesre:

Játsszon rajta az érett férfikor,

S jusson még idő a szerelemre.

Jusson még kedv és indíttatás

Rácsodálkozni arra, hogy élek.

Ne bántson már, hisz tisztulni vágyom,

Hogy ajkamig ér a szenny s a vétek.

Minden, amibe belemásztam,

Bizony látom már: fölösleges –

Kigyúl egy lámpa az utca végén,

S ki egyszál maga van: örök és nemes.

Túl halandó a halhatatlanok

Megismerésére, én, a hatvan feletti,

Átadom magam a szemlélődésnek

S tanulok újra szólni és nevetni.

Csodálom mindazt, amit Natura

Bolygókkal kerül körbe-körbe,

S bár széthull minden atomokra:

Megtér az anyag sok termő ölbe.

Mely állam vonzana

Akár egyetlen bölcset,

Hogy cselekednék s ne visszavonulna

Ágat gondozni, a letörtet?

Nem volt, nincsen és nem is lesz soha:

Barbár túlerő zár le utakat –

Fölösleges az áldozat ott,

Hol betömték már a kutakat.

Visszavonulni önmagunkba:

Kiteljesíteni az erényt…

Nem várni semmit senkitől,

Mert nem adtad fel a reményt:

Néhányan a jobbak közül

Felkeresik majd egyszerű otthonod –

Köréd települ velük a Csend, és

Élőbb leszel, mint gondolod.





Összes hónap szerzője
Legolvasottabb