Ferencz S. Apor: Kettős portré házzal és kutyával
No items found.

Újabban éjszaka is sportolok (versek)

XXXVII. ÉVFOLYAM 2026. 17. (943.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.
Ferencz S. Apor: Kettős portré házzal és kutyával

Újabban éjszaka is sportolok,

városom, az örök tavasz dombja,

ma egy összefüggő sportpálya,

óvóhelyünk kétszáz méterre van,

rekordidőt futok oda-vissza;

múlt éjjel három légiriadó volt,

ma négy, tegnapelőtt huszonegy,

az több, mint tizenegy kilométer;

mindemellett agytornát végzek,

memóriagyakorlatként

földrajztudásom gyarapítom;

nincs hatékonyabb módszer erre

a tévécsatornák hírműsoránál;

a Hormuzi-szoros nevét például

a szétlőtt tankhajókból folyó olaj

lángjai égették emlékezetembe.

A pusztulás képei mellett

fülszaggató robajok

táplálják az emlékezést:

vég nélkül hallom, ahogyan

kirobbantott bunkerek

füstöt okádó kráterei

üvöltik torkuk szakadtából:

Ez itt Gáza! Ez itt Libanon!

 

Két riadó között álmot láttam:

csillagtalan éjszaka volt,

a háború elől menekültem;

a meredek hegyi úton

szembejött egy vándorcédrus.

– Mennybe szállt egy leányiskola.

Ültess el fejfának a helyére!

– susogta a felderítő rakéták

lecsorgó fényében.

 

 

Szállj le a lovadról,

te önjelölt herceg,

nem esetem az, ki

hajnalok hajnalán

trófeával henceg.

 

A fejeddel játszva

ne gyere utánam,

arcomon homály ül,

sűrű indaerdőt

hajtogat az ágyam.

 

Menekülj, míg lehet,

megmentést nem tűrök,

fáradt csontjaimban

kánon szólamokban

percegnek a bűnök.

 

Hét szájból szól a dal,

mindenikből másik,

az, aki fogva tart,

esténként vázámba

tűzvirágot ásít.

 

Összes hónap szerzője
Legolvasottabb