.svg)
2025. szeptember 3–5. között a kolozsvári Bölcsészettudományi Kar jeles nyelvészeti eseménynek, a 23. Élőnyelvi Konferenciának adott otthont, amelyet a Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszék, a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet, illetve a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Nyelvtudományi Szakbizottsága szervezett. A konferencián a lingvicizmus, azaz a nyelvi diszkrimináció, a szociolingvisztika, valamint a nyelvi változatosság témája köré szerveződő előadások és műhelyfoglalkozások zajlottak. Szeptember 4-én azonban nem csupán a tudományos előadások hívták fel a figyelmet a magyar nyelv sokféleségére és a nyelvi diszkriminációra, hanem a konferencia vendégeinek kötetei is, amelyekkel egy könyvbemutató keretén belül ismerkedhettek meg a résztvevők a Bölcsészettudományi Kar Shakespeare termében. Öt könyv került bemutatásra, amelyek öt különböző oldalról közelítik meg a szociolingvisztika tudományát. Az esemény moderátora Zsemlyei Borbála volt, aki köszöntötte a résztvevőket, majd minden bemutató előtt röviden felkonferálta a meghívottakat.
Elsőként Szabó T. Annamária Ulla mutatta be a Bartha Csilla és Borbély Anna által szerkesztett Többnyelvűség Magyarországon. Szociolingvisztikai vizsgálatok nemzetiségekről című kötetet. A könyv szerkesztői jelen voltak a bemutatón, de nem vettek részt a beszélgetésben, Szabót T. Annamária frontális, de dinamikus módon ismertette a tanulmánykötetet. A bemutatóból a jelenlévők megtudhatták, hogy a kötet több mint 20 év munkáját foglalja magába, és Magyarországon élő nemzeti kisebbségek nyelvi helyzetének vizsgálatati anyagát tartalmazza. A szerzők a magyarországi beás, német, roma, román, szerb és szlovák nemzetiségi közösségektől gyűjtöttek adatokat interjú keretébe foglalt kérdőívezéssel. A közönség megtudhatta, hogy bár a kötetben magyar nyelven mellékelték a kutatás során felhasznált kérdőívet, az adatgyűjtés minden esetben a helyi nyelvváltozatban folyt, tiszteletben tartva az adatközlők anyanyelvét.
A könyv szerkezetét is ismertette Szabó T. Annamária: az első fejezet Bartha Csilla nevéhez köthető, aki a tanulmánykötet szakirodalmi és terminológiai hátterét alapozta meg ebben a bevezető részben. A következő öt fejezetben az említett nemzetiségek vizsgálatairól olvashatunk, amelyek Szabó T. szerint akár egy-egy monográfiának is beillenek. A könyvbemutatón külön említésre kerültek a kötet egyes fejezeteinek szerzői, illetve azok a kutatók, akik a terepmunkában vettek részt. Szabó T. Annamáriának köszönhetően az adatgyűjtés helyszíneit földrajzilag is behatárolhatták a jelenlévők, hiszen egy térkép segítségével mutatta be a kutatás során érintett településeket. A zárófejezetre is kitért a könyv bemutatója, amelyben Borbély Anna egy összehasonlító vizsgálatot végzett az említett kisebbségi nemzetiségek nyelvhasználata között.
A továbbiakban Kontra Miklós Studies in English and Hungarian Language Matters – Angol és magyar nyelvészeti tanulmányok című tanulmánykötetét mutatta be Sándor Klára, aki nem tudott Kolozsvárra utazni, ezért online formában zajlott a könyv ismertetése. A bemutató szokatlan formátuma ellenére a közönség egyértelműen érdeklődő volt, bár a személyes jelenlét hatásosságát nem teljesen tudta lefedni a videó. Sándor Klára kiemelte Kontra Miklós jelentőségét a magyar és a nemeztközi szociolingvisztika területén, illetve hivatkozott Kontra korábbi köteteire is, amelyek szintén tematikusak, akárcsak a frissen megjelent munkája, amely összegyűjti a szerző angol és magyar nyelvű 1998 és 2023 között megjelent válogatott írásait. A jelenlévők megismerhették a kötet szerkezetét, illetve megtudhatták, hogy ezen tanulmányokat olvasva nem csupán szocilingvistaként találkozhatnak a szerzővel, hanem a fiatalkori angol írásait is olvashatják, amelyek a szociolingvisztika mellet mondattannal és kontaktológiával is foglalkoznak. Sándor Klára elmondta, hogy a kötet a tanulmányok mellett egy interjút is tartalmaz Peter Trudgill világhírű angol nyelvésszel, majd elárulta, hogy a beszélgetés Szegeden készült az ő nappalijában, így személyes kötődése is van az interjúhoz.
A harmadik könyv bemutatására már nem frontális módon került sor. A 22. Élőnyelvi Konferencia tanulmánykötetét Bodó Csanád és Szabó Gergely szerkesztette, velük beszélgetett a könyvről, illetve az előző Élőnyelvi Konferencia szervezéséről Jenei Kamilla. Elsőként arról kérdezte a szerkesztőket, hogy hogyan látják a jövőjét a konferenciakötetnek, tekintettel arra, hogy sajnos elég gyakori, hogy ezek viszonylag hamar a megjelenésük után feledésbe merülnek. Bodó Csanád a válaszában kitért arra, hogy a könyvkiadásban nehéz pályázatot nyerni konferenciakötettel, Szabó Gergely pedig arról beszélt, hogy az Élőnyelvi Konferencián elhangzott előadások a kötet publikálása által könnyen beépíthetőek a felsőoktatásba, például szociolingvisztikai kurzusok keretébe.
Figyelembe véve, hogy a szerkesztők a civil résztvevők, tehát nem nyelvészek közreműködésével készítettek, és készítenek jelenleg is nyelvészeti kutatásokat, a beszélgetőpartner arra kérdezett rá, hogy a tanulmányok szerzői között miért nem jelennek meg a civilek. Szabó Gergely nem lát ebben problémát, szerinte a nyelvtudományi tanulmányok megírása főként a nyelvészek feladata, de a civilek bevonása segíthet a köztük és a kutatók között jelenlévő hierarchia lebontásában. A szerkesztők kezdeményezéseket is említettek, amelyekben civilek és nyelvészek együtt vehettek részt, például kerekasztal beszélgetések, illetve a Bodó Csanád és kutatócsoportja által fejlesztett A tiltott csángó sziget nevű társasjáték. A beszélgetés csavarja az volt, hogy a szerkesztők is kérdeztek Kamillától. Bodó Csanád arra volt kíváncsi, hogy tudna-e olyan tanulmányokat említeni, ahol a nyelvészet határait tágítják, létrehozva egy olyan tudományt, ami a civilek számára is megközelíthető. A kérdés megfogalmazásában a humort is fel lehetett fedezni, ugyanakkor kissé vizsgahelyzetre is emlékeztetett a szituáció. Szabó Gergely viszont arra volt kíváncsi, hogy beszélgetőtársa szerint milyen téma kevésbé tárgyalt a magyar szociolingvisztikában.
A negyedik könyv kolozsvári kötődésű, hiszen Péntek János legfrissebb tanulmánykötetéről, az Otthonosság, hagyomány és identitás a nyelvjárásokban címűről beszélgetett a szerzővel Fazakas Emese. A jelenlévők elsőként a könyv tartalmának rövid bemutatását hallhatták. A kötet Péntek János legfontosabb nyelvjárásokkal foglalkozó tanulmányait, dolgozatait gyűjti össze, illetve egy interjút is tartalmaz a szerzővel.
Fazakas Emese arra kérte Kolozsvár elismert nyelvészét, hogy meséljen a mezőségi nyelvjárásról, amely bár nem kapott külön fejezetet a kötetben, mégis több alkalommal is említésre kerül különböző tanulmányokban. A szerző elmondta, hogy a kötet elsősorban erdélyi olvasóknak készült, hiszen az erdélyi magyar nyelvjárásokat járja körül. Péntek János a moldvai csángók helyzetéről is beszélt, akik leginkább ki voltak téve a lingvicizmusnak, hiszen még gyakran azok részéről is hátrányos megkülönböztetés érte őket a nyelvváltozatuk miatt, akik jó szándékkal közelítettek feléjük. Péntek János elmondta, hogy a mezőségi régió az egyik legnagyobb mulasztása a kolozsvári Nyelvészeti Tanszéknek, hiszen nem készült róla kellő dokumentáció, mivel főként a moldvai és a székely régió kutatásával foglalkoztak a dialektológusok, de időközben, a szerző elmondása szerint a „mezőségi nyelvjárás a csángó sorsára jutott”. Zárásként Fazakas Emese a Péntek Jánossal készült interjúból idézte a szerző egyik gondolatát az erdélyi magyar nyelvváltozatok jövője kapcsán: „a legrosszabb, ha mi magunk mondunk le a jövőről”.
Az utolsó bemutatott könyv szintén Bodó Csanád nevéhez kötődik, aki ebben az esetben nem szerkesztőként, hanem szerzőként vett részt a Tizenkét lecke a nyelv, a kultúra és a társas viszonyok tanulmányozásához című kötet létrehozásában, beszélgetőtársa ezúttal egykori tanítványa, Szabó Gergely volt. A kötet a felsőoktatásban jól hasznosítható tankönyv. A kötet megírásának háttértörténetét Szabó Gergely osztotta meg a jelenlévőkkel: Bodó Csanád váratlanul „megörökölte” az ELTE Bölcsészettudományi Karán a szemiotika és antropológiai nyelvészet kurzust az „egyetemről viharos körülmények között eltávozó híres, vagy még inkább hírhedt nyelvésztől, Balázs Gézától” (ez az apró megjegyzés természetesen megnevetette a közönséget). Szabó Gergely elsőként arról kérdezte a szerzőt, hogy miért és mikor határozta el magát, hogy tankönyvet fog írni. Bodó Csanád elmondta, hogy a mai napig nem érzi magát elég magabiztosnak ahhoz, hogy oktatási segédanyagot írjon, amikor azonban elkezdte tanítani az említett tárgyakat, akkor egy évig több tanulmányból inspirálódva kipróbált feladatokat, módszereket a hallgatóival, ezek alapján készítette el a tankönyvet. Szabó Gergely arra kérte a szerzőt, hogy adjon tanácsokat azok számára, akik a jövőben terveznek belefogni a tankönyvírásba, a szerző azonban humorosan azt felelte, hogy tanácsot nem tud mondani, néhány dolgot azonban el tud mondani, amit ő ma már másként csinálna; például hosszabb ideig dolgozna a tankönyvön, és több visszajelzést kérne a hallgatóitól. A beszélgetőpartner és a szerző ez alkalommal is szerepet cseréltek. Bodó Csanád arról kérdezte egykori mentoráltját, hogy a bemutatott tankönyvből milyen leckéket venne át a saját tankönyvébe, és mi lenne az, amit kihagyna. A kérdés meglepő volt Szabó számára, de végül összeállt az elképzelt tankönyv tartalma, amely nagyobb hangsúlyt fektetne a nyelv és a nemek kapcsolatára.
Az esemény bizonyítéka annak, hogy a tudomány és a humor nem zárják ki egymást, hiszen a szerzőknek és beszélgetőtársaiknak számos alkalommal sikerült megmosolyogtatniuk a résztvevőket, sőt olykor akár provokatív kérdések is belefértek a tudományos könyvbemutatót kereteibe. A bemutatott könyvek szorosan kapcsolódtak a konferencia témájához, hiszen átíveltek a határokon, sokfélék és változatosak voltak, akárcsak a magyar nyelv.
