Van miről írni? (versek)
XXXVI. ÉVFOLYAM 2025. 14. (916.) SZÁM – JÚLIUS 25.
Van miről írni?
Kocsmából kocsmába folyni
történeteket keresve,
ellopni egy feles poharat,
megnézni a lányokat,
szenvedni kínos másodperceket,
és végül
visszaadod a feles poharat,
a lányokhoz nem mész oda,
megdicséred a melletted ülő cipőjét,
és hazaindulsz.
Azon gondolkozol, a történet nem történt meg,
nincs miről beszélni.
Szorongó nyelv
(Ki használ zárójelet?)
Zárójeles fogalmak,
ki nem mondott gondolatfoszlányok,
elhalt kezdemények, lappangó hajlamok.
Nevetés, ami beszorult valahova,
sírás, ami becsapja előtted az ajtót,
és te leülsz: zárójelbe teszed magad.
Kortárs Oedipus
anya és apa is hallgattak
a pszichológusom is hallgat mi több: olvassa a versemet.
anya és apa is beszélt
a pszichológusom is beszél mi több: diskurál
anya és apa is meghalt
a pszichológusom is meghal mi több: éppen haldoklik
Helyviszonyok egy szobában
Kikapcsolt a laptop.
Így tükör, meg tudom nézni magam benne:
sötétebb vagyok
és van alattam egy márkajelzés torz arcom néz vissza,
mint egy végtelenségig tartó ping-pong játék,
táskák szemem alatt akár az ütők.
szorongok
a bekapcsológombhoz nyúlok eltűnök hirtelen, valahová. megnyugszom