.svg)
Amalia Crișan: Griffek
Méretek
Libasorban a méretek,
Aki hápogni mer, azt fejbe rúgjuk,
Aki nagyobb a másiknál, azt is.
Nincs bennük hála.
A fiú legelől olyan, mintha én lennék,
De akkor ki lennék én?
Ha jobban megnézem, köztük van a gyerekkorom.
Legalább ő megtehetné, hogy előre szól,
Megállítani a dolgok menetét.
A méretekét.
Ha jobban megnézem, te vagy ott,
Sárga mellényben, hogy el ne üssenek.
Itt még nem ütöttek el senkit.
Na ugye.
Ha jobban megnézem, nincs ezekben
Semmi figyelemre méltó.
Körmök, agy, csontok.
Ballagnak, amíg valamelyik észre nem veszi,
Hogy nem figyel rájuk a halál sem.
Valahol otthon
otthon hagyott holmikat várunk
rojtosra fogdosott képeket
egy itt felejtett úrnő vigyáz ránk
a dadánk örök szabadnapos
bort tölt nekünk rúzsfoltos pohárba
bólogat de a nevünket nem kérdezi
a kezén ráncok a gyűrűk helyén
úgy simogat ha kihagy az álmunk
a falakon szétrepedt olajfestmények
az egyiken hosszú hajú férfi alszik
felette mellek és olló
alatta úrnő zsíros haja
borba mártott szivaccsal hajol fölénk
finoman ajkainkra nyomja
hova lett a világ kicsikéim
kérdezi mindenféle istenektől
Vajna Ádám: 1994-ben született Budapesten. Jelenleg skandinavisztikát tanul az ELTE BTK-n.
