Székely Ian: Untitled
No items found.

Versek

XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 01. (711.) SZÁM – JANUÁR 10.
Székely Ian: Untitled

Székely Ian: Untitled


négysoros



tudod az élet szép és hasztalan

de látod lenni már csak így lehet

majd mint a könnyű tejhab összetörsz

kanállal elkavarják szívedet



lassan szét



nézd hogy hordja lassan

szét a szél

szemöldökráncolásod


látod hiába minden

elsimulsz

elülnek gondjaid

magadnak is már megbocsáss

minden hiába látod


lassan csak elsimulsz

csak hordja szét


elülnek gondjaid

szemöldökráncolásod

j a zanza


„számadok törődöm

fut a velorexem

a sivatag földön

magam elé fekszem”


ha hét

toronyba

és ha háziúr

sohasem

menekülsz

amíg a lázad

ég hevül s

te kényedül

a házat

fájdalom

a magyarázat

kívül belül

ha hét



a leglágyabb



nem vágy ez már

csak emlék


nem érted én

nem élni csak

feledni is

szeretnék


és ez máskor

se volt más


a reggel a leglágyabb

lemondás



mintha semmi



én már csak arra

emlékszem hogy fázunk

mint a reggelek


hogy állsz és állok

és várod hogy

szeresselek


hogy vársz

én már csak arra


hogy téged mintha semmi

a hideg sem zavarna



felhőkarcoló



most

hogy

a mély

ségek

már

mind

kimér

ve ve

szett

gyors

lifttel

csúcs

ra jár

a tér

iszony



csendben



mikor már mindent kiejtettem

a kezemből te csendben

magadhoz emelsz



minden kezdet


„De ez mit is jelent?”

végül is

talán még mindig érdemes. Elkezdenünk

a mondatot.



mindig megint



mindig mit kéne

megcsinálni

meg mi nincsen

kész megint




Skobrák Máté: 1990-ben született Budapesten. Jelenleg az ELTE tanító- és óvóképző karának tanító szakos hallgatója.


Összes hónap szerzője
Legolvasottabb