.svg)
Tóth László: Az operaénekesnő (2004)
Ballada egy Szilágyi-dalra
Szilágyi Istvánnak
Három legény indul útnak
Fordít hátat a falunak
Mezítláb mert így szokás
Három szegény amerikás
Jöjj be énhozzám Jajdonba
Mézet tettem óboromba
Vetve az ágy feküdjél le
Látod könny gyűl szép szemedbe
Aludj csak én őrzöm álmod
Mellem szám ha megkívánod
Bor is van még igyál velem
Ma éjjel még légy kedvesem
Üt az óra hajnalra jár
Ollóm hegye szíven talál
Röpít visz vissza a múltba
Akár ha kő száll a kútba.
Utcaének
Mit kíván a székely – magyar
Aludni ameddig akar
Kilopták szemét nem látja
Nem volt nem lesz nincs hazája
Fent az Isten semmit se lát
Üres házak letarolt fák
Ami maradt immár olcsó
Se esküvő se koporsó
New York utcáin a rossz szél
Miről hallgat miről beszél
Volt egy rózsám de elhervadt
Elszállt mint fűről a harmat
Te magas ég de kevély vagy
Könnyet utánunk se hullatsz
Hideg utcáidon a szél
Miről hallgat miről beszél.
Szalmaváros
Nincs pénz se munka
Állnak a ház előtt
Itt mindenki csikket vagy csempészdohányt szív
Gyermekeik rég messze járnak
Várni kell mondják várni kell
Begyújtanak nézik a tévét
Pálinkát isznak ha valahol fájna
Orvos itt nem jár gyógyul magától
Várják a reggelt lassan ha virrad
Nem tudja egy se merre induljon
Támolygó néma szellemek
Mária nézz ránk könyörögj értünk
S lehajtják fejük ha a keresztre néznek
Állnak a fényben mögöttük udvar
Lesik kit hoznak a sáros utak
Itt mindenki csikket vagy csempészdohányt szív
Várni kell mondják várni kell.
