No items found.

Versek

XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 06. (716.) SZÁM – MÁRCIUS 25.

Ilyés Mariann: Kids


cristina



mocskosabb volt az ég

mint a szoknyája

azon a bizonyos napon amikor

megtalálták kútba fúltan


a szomszédok

órákon át habbal teli vödröket húztak fel

mintha a gödör mélyében

a vízbefúltak pezsgőt

pezsgő után bontottak volna


és fohászkodtak mind

egyesek égre emelt tekintettel

mások a kútba nézve

majd házaikba vonultak vissza mind

és színlelték a szenvedést


a csergével betakart eltorzult tetem mellett

a halott fogyatékos öccse

röhögött és egy pálcával

döfködte a talpát



az álom



a barátunk azt mondja hogy a diófa alá temette az álmot

de mi nem vagyunk annyira őrültek

hogy ilyen időben nekifogjunk ásni

három doboz altatót temetett a sárga földbe

ennyi erővel kutat is áshatott volna

nem bízott a halálban de a fogadás az fogadás

tudnod kell mennyit nyelj le

ezeket már nem mondjuk neki

kidobtuk az esőbe

amióta megszegte a fogadást

már nem nézünk a szemébe

az eső úgy veri mint egy szerelmes asszony

ott térdel egy pocsolyában

egy fekete kutya körbeszimatolja bemegy vízbe

miután megmártózik inni kezd

az vagy ami leszel imádkozik a barátunk

van otthon egy szeretője vár rá

fehér inget varr neki

összerezzen ha dörög az ég

a vércseppek egy új gombsor

olyan sokat szenvedtem hogy egy szentről kaptam a nevem

és a kutya megnyalja az arcát beleharap mi üvöltünk gondolatban

anya hol van apa hogy beszéljünk mint férfi férfival

kiállunk a ház küszöbére kenyérrel dobáljuk az állatot

nyugodj meg vakarcs

zokognánk de szégyelljük anya hol van apa

hogy beszéljünk mint férfi férfival

majd az árulóhoz megyünk bakanccsal szájba rúgjuk

hova dugtad el te rohadék

ő megmutatja a diófát

az ágairól lóg egy hinta

de mi nem vagyunk annyira őrültek

hogy ilyen időben nekifogjunk ásni



a küszöbön túl



zavaros víz van a szobában ahol

éjszakánként

meghal valaki közülünk

egy csónak egy ágy egy kád

és egy műanyagpohár

mind pontosan az óramutató járásával

megegyező irányban lebegnek

ez kisimítja még a homlokunk

a küszöbön túl más küszöbök jönnek

mindenki oda ül ahova éri

a konnektorok tenyérnyire állnak a víz felett

mint valami orrlyukak amikből vezetékek folynak

a falak szépen lassan megadják maguk

előtör az ár mint egy elfojtott sírás

a köszöbön túl újabb konnektorok jönnek

a kis gyertyák elalszanak és újragyúlnak maguktól

a dohányosok velük gyújtják meg cigijüket

a kávésok rajtuk melegítik kávéikat

amikor már fájni kezd az unalom

alámerülünk és kinyitjuk a szemünk

a vízből nézve a haldokló

gyógyulni látszik

a küszöbön túl az élet

apa a legvidámabb

nem hisz a halálban azt mondja inkább

rúgjunk be tud egy bárt de komolyan

kiveszi a rúzst a legközelebbi szekrényből

és sorra bekenjünk ajkaink

maszatos szánkkal arcon csókoljuk a halottat


ANDRÉ FERENC fordításai



Marius Aldea költő és drámaíró. 1987-ben született Motrun, Gorj megyében. Temesváron végezte bölcsész tanulmányait. Legutóbbi kötete: Sinistra (Casa de Editură Max Blecher, 2015).


Összes hónap szerzője
Legolvasottabb