Versek

‍

Bakancslista

Kinn állni a sárga fűben

a sárga ég alatt.

Rájönni, hogy ez így unalmas,

és valami más színt is keverni bele.

Bumerángot dobni a horizont fölé,

és rezzenéstelen arccal tudomásul venni,

hogy nem jön vissza

(mert fennakadt egy barackfán,

egy útszéli gazon vagy bármi máson).

Ennek ellenére égig érő paszulyos

viccet mesélni magadnak.

Majdnem nevetni rajta.

Felszedni egy kóbor kutácsot

az árokból, egy abroncs mellől,

és kőlapba vagy kőfalba vésni vele

a „semmi sincs kőbe vésve” mondatot.

Köpni egy nagyot. Szembeszélben.

Elmélázni rajta, hogy

milyen a szembeszél.

Észrevenni, hogy

már csak a két

ázott-lucskos,

nyálas-szutykos

szem beszél.

Sőt, épp káromkodik.

Hazárd

Egy érme pörög a levegőben.

Ritkán komorodom el ilyen gyorsan.

Tán a fej is egy idegené,

Az írás is olvashatatlan,

Sőt, olyan béna vagyok, hogy

Nem tudom röptében elkapni.

A lyukaskezűség bocsánatos bűn.

Remélhetőleg.

Azon tűnődöm,

Hogy majd mi jön ezután.

Leesik az érme. Gratulálok!

Pont ettől féltem!

Hogy megint a térgörbület jön,

Meg az a fránya newtoni alma,

És relatíve belebonyolódunk a relativitásba.

Mi jön ezután?

Fej. Írás. Az érem széle.

Mondjuk logikusan hangzik.

De mi van akkor,

Ha az érem mindkét oldala fej,

És nem tudom, hogy az bánt-e jobban,

Hogy – véletlenül, szánt szándékkal –

Lefelejtették róla az írást,

Vagy az, hogy mindkét fej helyén

Ismeretlen arc van?

Bár... nem is lenne olyan szörnyű.

Az egyik arc lehetne a tiéd,

A másik meg az enyém.

Írás nélkül is megértené egymást

A kétismeretlenes fémpénz két oldala...

Egy érme pörög a levegőben.

Mindkét oldala üres.

Dühkitörés

Csak egy erőltetett afrikai csendéletcím

Adhat értelmet ennek az egésznek:

Nagyokapi, nagyakupi.

Barackmagot darál a lefolyó,

Szilánkok dalolnak a grízes tésztában

És anyacsavar kopog a mosógép-rulettben.

Itt döng az utolsó, légypapírba ragadt perc is.

A légypapírba ragadt felismerés perce,

Hogy mindig ez a vége.

Már a visszatekintés is puszta pótcselekvés.

Már az önuralom is csak gumicsirke-csakra.

Képtelen piknik

(fantáziatúra)

Legyen a gyűrött, kis abroszon lekvár-albatrosz, vagy

Sonka a négyzetrácson,

Egyen sűrű májkrémet a felkelő nap is egy csíktalan

Morzsadarázson.

Legyen dörgő csatazaj a merőkanálban a döglegyek

Megtépett csendje,

Vegyen egy sűrű, szeszmarta, mély levegőt ma a

Fecskékre kacsintó kecske.

Unicornetto

Sajnálom.

Csak a teret néztem.

A teret, ahogy szűkül,

Ahogy elfelejti,

Hogy benne vagyok,

Ahogy kacéran ráfolyik az égre

És lezavarja hozzám a galambokat róla

(Amik igazából gerlék).

A teret néztem,

A hátsó lábain billegő lószoborral,

Ahogy ott áll és vacog.

És senki sem hallja,

Ahogy csendben halálra fagy.

Jégkrémet nyomtak a homlokába.

Az élet sara vajon? A sors kegye?

Tán az idő kopogtat, hogy odébb tegye.

Csak a teret nézem.

A teret, ahogy szűkül,

Lószoborral a közepén, aminek

Jégkrémet nyomtak a homlokába.

A teret, ahogy elfelejti,

Hogy benne vagyok, és a lovat,

Hogy észreveszi-e rajtam,

Hogy mennyire,

De mennyire

Sajnálom.

Typo

Próbálom valahoy meoldani.

*valahogy

*megoldani

De ma valahoy nem mey.

*ma valahoy

*ma valahogy

*nem megy

Sejtelmesen, tompán, sőt, mélán, elnyújtva se.

Torokbamaróan ordítva, sikítva,

a környező zajokat rendre lecsitítva,

ma, valami érthetetlen okból,

tényle nem tudni, mi miatt,

ma valahoy nem mey a é.

*nem megy a gé

*ma valahoy

*valahoy

*nem

Riskó Bence 1993-ban született Balassagyarmaton, jelenleg Dejtáron él. Végzettségét tekintve idegenvezető, hagyományos vőfélyként tevékenykedik.

‍