No items found.

Versek

XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 16. (726.) SZÁM – AUGUSZTUS 25.

kutya általi zokni


igazából az anyámé,

de amióta a kutya van

az origóban, a birtoklók

egymást váltják:


a kutya szája,

apám keze,

egy random kiválasztott

ruhakupac,

végül a lábam,


amely törvényszerű véletlenséggel

lép a kutya által csinált

tócsába.



málagai Stendhal


négy nap alatt négy kulturális réteg,

a lábam alatt

kétezer évvel ezelőtt

épült föníciai házak

romjai.


a rómaiak amfiteátrumot,

arra a mórok erődítményt építettek,

a hegycsúcson a Gibralfaro áll,

ennyi lenne, ha fontos volna a mérték.


a kapaszkodások

és az idegen ingerek

megváltoztatják az érzékelést:


a szél zúgásától

megéhezem.

a levegőbe harapok,

és elnyelnek a hullámok.



Wittgenstein a fészbúkon


kedves, aranyos, bájos:

csupán indulatszavak,

ezzel már rögtön

esztétikai értéket képviselnek.


ennyi erővel felmehetnék például

az internetre is, és a közösségi

oldalak emotikonjait használhatnám,

hogy elmondjam, mennyire tetszett

egy Mozart-ária.


erre aztán jönne a kollégám,

aki szintén ott volt a koncerten,

hogy szerinte a zenekar egy csomószor tévesztett,

és az énekes is rosszul intonált.


én meg mondhatnám, hogy igaza van,

de ő bizonyára jobban is hallotta ott

a sor közepén, ahova engem nem engedett

be. a széléről néztem végig a zene miatt

szenvedő arcát, és nagyon jól szórakoztam rajta.

mondhatni, esztétikai élmény volt.


az internetes közösség jól telekommentelné

a posztomat nevető emotikonokkal, és

az ügy ezzel le is volna zárva.



heuréka


amikor a végtelen

faházak között az

idősebbek egy pillanatra

nem figyelnek rám,

tudatomra ébredek.


úgy indulok el, mintha

akárki vezethetne.

lányokba botlok,

koruk ismeretlen.

kíváncsiak, és hagyják,

hogy legyek.


aztán az idősebbek

megtalálnak,

és előjön a szégyenérzet.

nekik, mert egy pillanatra,

nekem, mert egy tudatnyi időre

nem volt meg a figyelem.

mehetek a faházba gondolkodni,

attól előbb-utóbb elalszom.


később egyszerre jövök rá,

hogy a lányok is idősebbek voltak,

és hogy a faházak száma nem végtelen.




Stermeczky Zsolt Gábor 1992-ben született Budapesten, jelenleg is ott él. Alapfokú tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészettudományi karán, a szabad bölcsész szak esztétika szakirányán végezte. Jelenleg leginkább szabadúszó újságíró. 2017 tavaszától a contextus.hu színház rovatának vezetője.


Összes hónap szerzője
Legolvasottabb