Versek

‍

ritmusszekció

a fájdalom sokféle

a fájdalom sokféle és fájdalommentes

nem úgy ahogy azokon az estéken reggeleken

amikor nem történt semmi

egy tompa nyomás terjedt csuklómban

az inak mentén a kézhátig

a bőr alatt vagy annyira sem mélyen

azon az estén vagy reggelen

ahol ugyanúgy senkivel

és úgy sem lehetett ahogy nem volt még

a vízszintre nincs átló

nem követhető vissza

ez a kurva élet mi ez a kurva élet mi ez a –

a nyugalom a reggeli kávéra ülepszik néha

másnapok mámorában konyhaasztal verőfény

izomláz ellen két cukor

valaki felveszi ahogy a sütő morajlik

más a csempe mintáit rögzíti magán

egy ínszalag húzódott meg csak az lehetett

egy szalag fájdalma elviselhető

sőt kellemes mikor csak adott mozdulatsor

és megfelelő dinamika mellett érezni lüktetését

mindent könnyű elsajátítanom

hisz nem ismerek semmit

kottát olvasni is csak úgy-ahogy tudok

igyekszem tartani magam

abban a bizonyos szögben

ezt próbálom még megtanulni

hogy útjára engedhessem

a kézháton a bőrön át kifelé

de a pórusaim nem nyílnak

sem az erek

nem áramlik

se ki se be szüretlen a levegő

és a fájdalom még mindig itt pihen

de valami játszik 3/4-es ütemben

vagy 4/4-ben – már ezt sem tudom

kibogozni mert – monoton

egybefolyik ropog és lüktet

dallama már nem kivehető

se dinamikája se ritmusa de tökéletes

együtt játsszuk a nyomorunk alapját

cinkosok vagyunk neki test kell nekem inger

halkan szól a fejemben az idegrendszerem ráhangolódik

ásunk egyre mélyebbre

majd a kedvéért minden elfelejtek

de a bőrkeményedéseket a tenyéren még tudom

a vízzel és vérrel teli kis hólyagokat

a dobverők helytelen tartását és a kevés gyakorlatot

reggel

(Kemény István: Dél)

elfogadom a korszakot. fogjuk rá.

ez a labirintus. nem fogda.

nem gyóntatófülke. nem játszóház.

nem egyszerű, de mégsem labirintus.

kulcsok. vannak, de nem kellenek.

rend. mért ne épp. kulcsfigurák. talán.

az ifjak. még érünk. reggel van megint.

ez itt – még mindig, vagy most is – a pillanatnyi helyzet.

ez egy folyamat. leírható.

elrontható. elromlik.

elronthatatlan. így működik.

ahogy lennie kell. a múlt.

ez itt a homály. így ragyog.

ez itt a ballaszt. így lebeg.

ez itt a felszín. így merülünk mélyebbre.

ez itt a szorongás. nem őröl malmokat.

ami van – az elmegy. nem jelent semmit.

ami elmegy az van.

ez van. búcsúzni így illik.

Gothár Tamás 1995-ben született Csíkszeredában. Jelenleg Kolozsváron él, 2014 óta publikál folyóiratokban verset, prózát és műfordítást.

‍