Versek

Molnár Zoltán: Szimmetria 1

Electronische Bauhaus

Kijössz a szennygödrök

gőzeiből,

forrástalan lógatják fel ők

a gyűjtőcsermelyekre

a vegyszerszivárványokat.

Anyagcserék –

borostyán és nitrogén

a nimbuszokban.

Az áramlatnak el kell jönnie,

elöntenie

az italboltokat,

a pultnál felejtett,

potenciális rasztafarikkal.

Kértek, felfordítottak

pohárkákat,

végeztek, tüsszentettek

hamutálakat.

Régi, vidéki

utakon

vagy éppen

a raktár mentén,

ahol még mindig a második ház

van fenntartva a szeretőknek.

Elfelejt

és megérti,

ahogy minden –

ami érinthetetlen, kivár,

csak, hogy megbújhasson

a legjobb földben.

A fájdalom nem lop meg,

a sápadás szűzen üt ki,

gyöngéden irizálva

a megtört lélek irányába.

A szárak kincsei,

a dombok sáfrányai

elektromos

villámfényben hullámok,

őrzői az örök halálnak,

vasravert pillanatok,

meg-megakadva a dalban.

A hallatlan szájon át

hatolnak be a központ fele.

Kenyértörő

Ezek a normalitás

emlékei

és ez a medence.

Csempékkel körülvett

türkizkék pilaszterek.

Örökség nélküli, pangó vidékek,

trillával keresztezettek.

Az Isten dicsősége a nap dicsősége

kell legyen.

A szalonból

húzd el a függönyt,

nézd a Kordillerákat.

A fogas végeknél

egy siklóernyő

és egy vitorlázórepülő,

ahelyett, hogy felemelnének,

csak lejjebb húznak.

Leszáll a köd

a villa szárnyaira

és a kikötő kompra

majmok gyűlnek a kegyelem dobozánál,

ahol a tekintetek felcsúsznak az égbe,

és elhagynak,

a napi lével fokról fokra be vannak locsolva,

ösvények, ahol csak mímeli az ősz

a derék, pattogó esőt.

A fej mint egy labda

Mint egy élet,

a fergeteg,

eljön minden,

és vége lesz.

A néma villámok

vakuzzák a szobát,

megosszák röviden

azt a kis

rivaldafényt,

és aztán

ritkábban jönnek egyre,

el-elveszve,

újra fel-feltűnve.

A méreg nyomokat hagy maga után,

a terror mélyen forraszt,

foltos neonok,

rozsdás rostélyok,

lángoló gömb a mezőn.

Gőzt köp,

ne érj hozzá,

húzódj hátrébb.

Szomorúság-hullámok jönnek,

erecskék a réteken,

a foszforeszkáló labda

sisteregve kialszik

az új mocsárban.

HORVÁTH BENJI fordításai

Vlad Moldovan 1981-ben született Nagybányán. Jelenleg Kolozsváron él, a Steaua irodalmi folyóirat szerkesztője. Kötetek: Blank (Cartea Românească, 2008), Dispars (Cartea Românească, 2012), Glitch (Charmides, 2017).

‍