Bánlaki Szőnyi István: Apokalipszis
No items found.

Versek

XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 05. (739.) SZÁM – MÁRCIUS 10.
Bánlaki Szőnyi István: Apokalipszis

Bánlaki Szőnyi István: Apokalipszis


140507



van ez így már hogy csak a hold

odafönt fehér ködben mélyen

ő puszta űrben csatangolt

bemindenezve át az éjen


akkor is legbelül semmi

(csak eleje vége csak volt lett)

mindig napokon át menni

most is te akinek ez kellett

fenn vagyok harmadik napja

puszta hold felnézek az égre

világít abba nem hagyja

már aludnék

már végre



140510


nem emlékszem nagy ködben állok

úgy lesek akárha függönyön át

mindig csak magamon kívül hálok

és várom hogy magamba jöjjön át

mi voltam

kívül rajtam


140903


Astoriát és Fővám teret

vas zúgását villamosokat

reggeli napfényt őrületet

ami tegnap belém hasogat

nem tudod azt sem milyen nap van

mit egy felhő most is eltakar

nézed a Dunát folyni halkan

ahogy szépen lassan felkavar

ülsz csak egy tudatfolyam

a józan ész e ködös partján

hogy kérdezed hogy uram hogyan

hagyhattál el az még hagyján

de magad is régen elhagyod

Astoriát és Fővám teret



Németh Dániel 1991-ben született Budapesten. 2015-ben diplomázott az ELTÉ-n, magyar-angol szakon. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakos hallgatója.


Összes hónap szerzője
Legolvasottabb