Versek

Ferencz S. Apor: Nincs bennem kétely - R.m. (ciklus), 2016

mielőtt leírnád

a ló megbotlik, az élet tovább kocog.

négy lába van az apám tacskójának,

húzza a bal hátsót. belelépett,

kibújt a szög a zsákból. ha nincs ló,

a kutya sem figyel oda, hogy milyen

mentális bajok száradnak a lelkeden.

a szögeslécet pedig te hagytad

az udvar közepén. furdal a lélek,

fut a csík, fut a tilosba. apád

tacskópárti, de csak a napi politikára

figyel: ehess, alhass! tetanusz!

„magadnak tanuLsz fiam!” – mondogatta!

a hibák éltetnek, a hiányok altatnak:

élni fogunk, csak előbb húzd ki a szöget,

oltasd le a kutyát, kapargasd meg

a következő, félbe hagyott gondolatod!

mese a cetekről

a cetek akkor még földművesek voltak,

hatalmas kapákkal jártak földjeikre.

kérges volt a tenyerük és sohasem

indult szökőkút a fejük tetejéről.

a cetek akkor még alig tudtak úszni,

nyaranta jártak le csak a tengerpartra,

gyerekkel labdáztak térdig érő vízben,

kirohantak lábon, ha jött egy nagyobb hullám.

néhány évvel, mielőtt lemészárolhatták

volna őket, az óceánba menekültek.

maradt még kis idő, megtanultak úszni,

az őszi aratás után hagyták el a földet.

azóta millió évek teltek el, gondozott

földjeiket fölverték a sziklák, égig érő hegyek.

mosolyogj a mesén, éneklik a bálnák,

tanulj sziklát művelni és nem hinni senkinek!

‍