Versek

Burka István munkája

R.I.P.

rip.: gyakran jön ide? alany: ide ez, ez egy valahol?

alany: ha ez egy van, akkor csakis akkor ide, ha akarok

rip.: mit, mit akar? alany: meghalni, tán

rip.: s hogy ússza meg, miért beszélhetünk most, az ittben?

alany: mindig megbizonyosodok, hogy nincs itt(hon)

rip.: ki, kicsoda nincs? alany: a halál

alany: de kulcsot adott, hogy szokjam ezt az itt-et

alany ripnek: én megyek, ön marad?

Vero

úgy ajánlottad nekem a szerelmed

mint egy igazi pincér egy ismert pincér egy megbecsült

tenné a bor-ajánlattal: a legjobbat adja mije van

mikor betérek mindig és kérdés nélkül

nem kell ellenőrizzem de a legjobban

sosem csalódtam

Homok-egyenest

borzasztóan szerettem unalmasan élni

a csiribi-csiribádig mikor is fejre és talpra

és fejre s így maradva állt a világ

nem is áll de meglódult folyama most

már nem ám az időnek de a kacagva

szertehulló s kény-kedv szerint kézen

fogva eggyé keringő kivétel perc-sűrűnek

Nagyobb rendben

ismertem egy fát

igen olyan kis laboda-pelenkás korától

mikor még maga alá hullatta őszi alig-leveleit

barátságunk része volt hogy napokig könyörögtem

a kamasz-ifinek ne vonzza buta-bátran annyira a villámot:

összeég nem bírja ki

ismerek egy fát és már megnyugtat:

megfontoltam visszavett a hősködésből

himnős testéből új hajtás-család nőtt ki

Ez se róla(m)

nekem az a jó ha nem hiszel

nem biza bennem ami kicsikét

nagyobb halmaz mint a nekem…

számomra mondom bizisten az

a lételem ha alap-adott a nem és

feltételes az igen csak kicsit így

lehetek ördögi-percekig s bizonyítani

csakis így tudom:

kerítésen házon néha hálószobán

belül néha én vagyok a kisisten

‍