Versek

Siklodi Zsolt: Sixtus Madonna

zsoltár

ember

én mondom néked tiszta időkben:

ne mosakodj. bírd ki legalább egy hétig hogy

ne vakargasd hajlataid. hagyd a gyapjúhajad

ne simítsd el; kezeddel túrj bele

amíg bogot találsz, húzd ki őket figyelmesen

és kicsit sétáltasd meg orrod alatt.

jó vagy, mint az étek!

mutatóujjad merőlegesen támaszkodjon

felső ajkadnak, középső ujjad

ugyanazon kezeden pedig

az alsót érintse meg. ha körmöd

hosszúkás,

puha húst helyezel alá

néhány milliméternyire,

és lecsípheted!

ember!

tedd a tenyered meztelen melledre

mert gyönyörű templom vagy te

és mindent amit rád költöttek

azt nem kell másoknak visszaadnod

és régi játékok és mackók miatt

se sajnálkozzál

mert nem vagy te kár

nem vagy te kár

és aki csücsörít

hogy megcsókolja a te szádat

azt karatézzad vállon

és rúgjad térdkalácson

jó erősen

te fain hólyag

kukac

1.

a vékony, fehér

grapefruit-hártya

ami a tányéron maradt

állat levedlett ruhája

és az állatot

én megtalálni nem bírom.

vizet adni neki

és puha vackot

én nem tudok.

de kitapogathatok

szeretetszigetecskéket,

melyek számomra

látvány

és meleg hang

ennyi –

mert én már nem tudok eljutni hozzájuk

pedig tudtam

de már nem tudok

és ezért borzasztó szomorúság

jön reám

mint egy szürke felhőtakaró

a virágmező fölé

amit elárasztott az eső.

2.

egy anya a kislányával

felszállt a központi megállóban

a brassói maxitaxiba

és nem talált helyet

mert az autó megtelt

és az emberek akik lábon álltak

majdnem az ajtónak préselődtek

és hőség is volt.

amit mondani akartam, hogy az anya és a kislánya

le kellett volna szálljon egy megálló múlva

azaz megálló még ugyanabban a városban

vagyis egy perc haladás után

de nem tudtak mert a sofőr nem állt meg

és amikor az anya megkérdezte miért, a sofőr azt mondta

hogy álljak meg amikor tele van a kocsi

nem álltam meg hogy felvegyem azokat az embereket és megállok, hogy letegyelek titeket?

amire az anya azt mondta, hogy nem érdekli, ahogy ez természetes

és a sofőr végül megállt az utolsó megállóban

és miközben ők ketten leszálltak, a veszekedés egyre inkább a levegőben volt

és egyik pillanatban egy férfi aki az egyik széken ült

a jobb oldalamon

egyértelműen rideg és barátságtalan az anyával és a lányával

azt kiáltotta fogd már be az anyád térde kalácsába, az anya felé

aki épp akkor szállt le

és nem mondott semmi többet

de biztosan hallotta

és mikor az autó újra elindult, a sofőr tovább kommentálta

több utassal egyetértésben

és ez egyfajta lincselés volt in absentia.

azaz általában véve néha nagyon rosszak vagyunk gondoltam én is

(habár sok volna azt mondani hogy hittem, egyfajta fura elmélet volt

amit a befogadókra erőltettek, mint a crank 1-ben

a film jason stathammel

amikor egyik percben egy taxiba kerül

és mivel fenn kellett tartsa állandóan az adrenalin keringését

hogy ne haljon meg egy különleges méreg miatt ami benne volt

odateszi a jamaicai sofőrt hogy tekerje maximumra

a rádiót

és váltson kemény rockra, amire jason statham

elkezdi rázni a fejét és az egész testét a szám ritmusára

mert mivel tarthatná magát akcióban a kocsiban ülve)

azt gondoltam hogy az ilyen fajta megnyilvánulások szükségesek

hogy megmozgatják a vérkeringést

és nincs hogy ne legyen jó fizikailag, a szervezetnek

és azt hittem, hogy beindul a vérkeringés akkor is

amikor elítélsz másokat

és nagyon komolyan beszélek hogy nekem most is nehéz

hogy ne ítélkezzek

mert egyesek mintha kérnék és nem is tudják szegények

milyen közel lüktet a gonosznak teremtett szív

milyen fekete lehet a harag ami ott nő a mellkasban

akár egy alienfióka.

3.

nő vagy és vársz

hogy leszállj a dubából

de amikor végig megyek én a folyosón

felkészülten kezemben a szakított jegyemmel

nő vagy és ne állj fel

pedig már neked sincs türelmed.

és nem ordítok rád

de ne állj fel

mert bezavarsz

és szeretetet én már csak így adok:

nem gyúródom oda senki elé

hagyom, folyjon az áramlat

mint vízmalmok

a hegyi füveken.

mert bezavarsz

és egy apró lomhaság elég hogy kiboruljak

a törékeny akadálytól.

és a buszon

ha kezemmel az alsó rúdon fogózkodom

és te közel vagy és kövér

hát akkor ne hintázzál

mert megérintem a melled

és meghalok a szégyentől.

4.

ne áltassátok magatok –

ebben a keserűséggel és verekedéssel teli világban

kevés dolog maradt

ami tényleg igazi melegséget hoz a léleknek –

a zene, hogy hozzak néhány példát,

talán a legfényesebb közülük,

és vannak még a barátok is akik néha eljönnek

vagy nem jönnek saormázni ha hívod őket

mert talán nincs idejük amikor te akarod

és neked ezt meg kell érteni

még akkor is amikor a magány

nyomottan harapja a melled.

és számomra ott van még az a kis hely a tömbházak közt

egy lépcsőházzal lennebb ahol lakom.

én oda viszem a kutyámat

amikor ideges lesz

és két-három autón kívül

még van valami kavics, néhány fűfolt

és hiába van pont az út mellett szemben a sulival

én erősen nyugodtnak és békésnek érzem ott magamat

előttem a megható látvány

ami háztetőkből áll

és zöldből főleg nyáron

mintha dzsungel nőne az udvarokba

és valahogy kényeztetve is érzem magam

menedéket nyújt

a két tömbház tetejének mérete.

azaz ez olyan mintha én egy kicsi és ijedt baba volnék

és a tömbházak –

puha takaró

szépséges gyémántfonálból.

ANDRÉ FERENC fordításai

Vlad Drăgoi 1987-ben született Feketehalmon. Az egyik legismertebb és legvitatottabb „poszt-kétezres” román költő, több fontos díj kitüntetettje. Jelen versek a 2015-ös Eschiva című kötetéből valók. Legutóbbi kötete: Sergio Leone (Charmides, 2017).

‍