No items found.

Versek

XXIX. ÉVFOLYAM 2018. 24. (758.) SZÁM – DECEMBER 25.

Eugen Gâscă: Kompozíció, 1970-es évek.



Pillantás



A mohóság egy rosta

nyugalmával

kétségbe vonja

kincseim.


Tíz perccel

előbbre húzom az órát,

hogyha elkésem,

Isten megbocsásson.




Őrségben



Sodródik az idő,

szoknyája alá

nő a gyom,

nyomot hagy rajta

az elmúlás,

megzsarolja a számokat,

hogy mindent

kiadjanak  magukból,

mint mikor kamaszként

elégettem verseim

a pincében fészkelő

kazánban,

minek a lángja

épp félrenézett,

akkor féltem először

a haláltól,

vérszagot érezve

szerettem volna

a szemébe nézni,

de a belőlem táplálkozó

parazita remény

elvette az eszemet,

rabjává tett.




Feltételes



Fénylik a bútor,

élősködik rajta a ragyogás,

célszalaggal kötik

át a kezed, hogy

kiduzzadjanak az erek,

amikor vért

vesz tőled a félelem,

tűzoltó sárkányok

vigyáznak a forróságban

a szabadság házára,

ahová vendégségbe hív

a független képzelet,

bárddal a kezében

egy walesi

bárd,

a tükörszemű kerub,

kinek tenyeréből

jósol ötórás

dokumentumfilmet

egy élete utolsó

perceit számláló sakkozó.



Memento



A családi kép közepéről,

vigyázva, nehogy

a többiekbe belevágjak,

lenyisszantsam

a kezük, a lábuk,

kivágtam magamat

egy életlen ollóval,

majd Isten szobrot

készíttetett velem,

ugyanerről a képről,

ugyanabban a testhelyzetben, de

megengedve, hogy magamat

kihagyjam.




Pihepárna



Anyám fogatlanul

áll a tükör előtt,

fésülködik,

egy ujjnyomásra

megszólal három éves

dédunokája:

mama, ne nézz

a tükörbe,

mert még nem

nő ki a fogad.



Számvetés

           /Vörös Istvánnak/



Isten kitép egy lapot

a sors könyvéből,

a szemetes kosárba

céloz vele.

Talán a tizedikre

beletalál, ám az sem biztos,

hisz senki sem számolja

a találatokat, még a szabadság sem.

Az utolsó lap kitépése után

Isten összeszedi az elvétett

papírcsomókat, a szemetes kosárba

gyömöszöli, majd belefordítja

a csaknem  teli

kukába.




Körülnézve



Nincs okom rá,

hogy szerencsés legyek,

a vizsgálandó fekete macskák

körmükkel vakargatják

a betörhetetlen háztetők

viszkető cserepeit.

Szokásukká válik,

ahogy az örökkévalóságnak

az öngyulladás.



Összes hónap szerzője
Legolvasottabb