.svg)
Tar Béla: Cím nélkül 1
Nincs sár
Egy másik álmomban labdát kapok
a középpályán. Kontratámadás.
Látom, ahogy a szélsőnk kilép
két védő közül. Indítanám, de a
lábam elfelejti, hogyan kell elrúgni
a labdát. A csapattárs lesre fut.
A legrosszabb, hogy másodpercekig
le sem szerel senki. Várják, mi lehet
a csel. Szótlanul, összeszorított
foggal próbálom kihúzni magam
a sárból, pedig nincs sár. Döbbenten
néznek a lelátói apák, megáll
kezükben a sör. Vergődöm az
empatikus csendben. Óvatosan felém
nyúl egy láb, aztán sípszó, és
csak most kezdődik a meccs.
Narancssárga elefánt
Álmomban Sz., az ex-barátnőm
rántottát készít. Úgy teszek, mintha
nem lenne szokatlan semmi. Új fülbe-
való van rajta. Nem kérdezem meg,
mikor jött vissza, nem szokás elfelejteni.
Innen nem menekülhetek tovább.
Szeretkezünk. Honnan tudja,
hogy nem szeretem a szót?
Boltba indul, én pedig megint, hogy
innen nem menekülhetek tovább, és
ha így kell leélni, hát így fogom.
Fúrni kezdenek. Tekintetem a fali-
órára szegezem, amit egy általános
iskolai technika órán csináltam:
narancssárga elefánt kerámiaalapon.
A megkönnyebbülés, hogy nem sze-
retjük egymást, tizenhét percig tart.
Purosz Leonidasz 1996-ban született Szegeden, jelenleg Marosvásárhelyen tanul. Verseket ír, A városnak meg kell épülnie című kötete 2016-ban jelent meg a FISZ-nél.
