.svg)
Maradj távol,
kérlek,
már nem foghatod a kezem.
Látod? Csupa vörös izzás,
felhevült, éget.
Ne szomorkodj,
hogy ezután nem úgy lesz, mint régen,
már nem simogatlak,
hiszen törődhetek veled úgy is,
hogy árammentesen vasalok rád,
s megfőzöm vacsorád.
Nézd, milyen étvágygerjesztően serceg
tenyeremben a tükörtojás.
Fogd,
ez itt annak
az elszenesedett
gyújtózsinórnak darabja,
mely azon a bizonyos
időtlen hajnalon
beindította a robbanást.
Tavaly cseresznyevirágzáskor
került vonzáskörömbe -
úgy keringett körülöttem,
mint kerge cserebogár;
képzeld,
perzselt még, amikor kifogtam,
lyukat égetetett tenyerembe.
Majd ha elcsendesedünk,
és füledhez tartod,
kihallhatod belőle
a Nagy Bummm
kóborló visszhangját.
Süllyedek,
tegnap még csak
bokáig voltam,
ma már térdig állok
kerted földjében.
Ha így folytatom,
holnaptól csupán
gyorsan növekvő,
hosszú hajam
marad a szélfútta felszínen,
mint vöröslő díszfű.
Fésülheted,
nyírhatod kedvedre,
az sem baj,
ha nem értesz
a divatos fazonokhoz –
jó lesz nekem
az „angol pázsit” is.
Itt lakom,
a tudat árterületén,
körülöttem hordalék-táj:
felgyűrődött salakhegyek,
sóvár szemétdombok,
az indulat vulkánkúpjai;
jó lenne egy profi túracipő,
csákány, kötél,
hogy felmásszak
az imbolygó gerincre,
és megnézzem,
mi van odaát.
Készülj fel,
otthonom földszagú,
akár a frissen kitépett gyökerek,
lakberendezésem organikus,
együtt lélegzik velem,
bútoraim naponta locsolom,
asztalom
tíz centit növekedett
az utóbbi hetekben,
lábamon átsejlenek
az évgyűrűk,
mint ezüstös
boszorkánykörök;
ágyam korhadékán
laskagomba terem,
székem tüskéket hajtott,
s csak úgy ülhetek rá,
ha minden ruhám
magamon viselem,
ami azért is praktikus,
mivel nincs szekrényem;
ezért hát
ne tévesszen meg
szokatlan külsőm;
a kedvedért majd
hetedik ruhámig vetkőzöm,
az a kedvencem,
önfeladás-kék,
igazi hernyóselyem,
nem látta még senki rajtam,
neked tartogattam,
hogy magába szívja
a köztünk tenyésző
homályt,
míg eszed
a gombapaprikást.
