Versek

Virrasztás

Szétcsattogták már az epilepsziás

madárszárnyak a horizontot.

Valahol távol még vacog egy fél álom.

Vagy-e? Vagyok-e? Eldönthetetlen.

De ürességem ürességed befogadta.

Cím nélkül

Ébredés. A múlt és jövő emlékei

rácsként ott az ablakon.

Forróság. A szívből kisütő csönd.

A kerti fákon érett pisztolyok.

Az éjszakai mandulafa

Az éjszakai mandulafa virága mintha

hófehér.

Valójában rózsaszín. Valójában ki tudja?

Milyen színűnek látja egy mandulafa

az embert?

Séta közben

Ekhnátonnak virágot vittem,

sok igaz között:

pogányok, mi ketten.

***

Vérehulló fecskefű,

bűnöm hideg,

mint a tű.

Madár fürdik

Madár fürdik a tóban,

szárnya alatt egy felhő,

szemét sírva lehúnyja,

elhagyni készül az erdőt.

Alszik a nap az éjben,

álma buzog a földben,

benti lámpádat üsd szét,

szilánkcsönd süljön szívedre.

Közös sors

Velejéig magára marad az ember.

Egy Pilinszky-versre

A vágy közös.

Az alma nem.

Májusban

Fél szememben éjfél,

a másikban már hajnal.

Kósza nyárfapihék

pörögnek itt, a házban is.

Hópelyhek fosszíliatöredékei

a teliholdban.

Madárbögyök alatt

érik az ének.

Tíz kilót fogytam.

Csapófán vinnének már,

nem látszik tisztán,

hogy jóltáplált sakálfiak

vagy angyalok.

ficamos délután

nyárfapihecukorból

kiszédült a nyár

árnyékdombokon

nemrég ott sétáltam veled

kezed is fogtam

de belenéztem a benzinéjbe

s azóta is

azzal nézek farkasszemet

‍