.svg)
Petra megszelídítése
az almafa alatt
egyszerű szavaktól virágzik a mező.
pár tegnap óta figyelem ahogy
pipacsok lopóznak hajadba.
kevesebbet tudok mint illene
de abban biztos vagyok
világosság vagy
a legelső nap találmánya
petraleumlámpa fényben táncoló mafla gyermek.
térdeid templomot rejtenek
itt minden bűnömért Apa megbocsájtana
itt megbocsájt Anna
hozsanna!
maradj.
várd meg a szaxofonszólót dobokat tapsot gyertyaoltást
mikor arany csepeg be a réseken
tábortűz vagy s körülötte tarka indiánok
pipacskoronás indie lányok
templomodba járnék úrvacsorát enni.
a kalász csendjében
kezed kifűzi mellkasom.
idebent keringenek a kisherceg bolygói
utazzunk el mindenikre
kerekek alatt gördül a világ
jégerben jegelt jägert szopogató hipszter lányka
vékony lábnyomod a szélvédőn.
csak mesélj és nevess
míg templomodba érünk
hol almát szakítasz a fáról
hol pipacsokat nevelünk a búzatábla ajkán
mind hajadba lopjam
mert most már felelős vagyok érted.
titkokat suttog a combja
amikor Petra meglátogat
kettőnkre tágul a minden;
ez így pont elég.
hajam szétfésüli ujjait
állam combja csipkéit keresi
titkokat suttog
mikor fülem rátapasztom
és kér ’maradj míg a csipkebokor leég’
vékony ajka biblialap
mikor olvasom
Petra szemet huny hibáim alatt
ujjaival megkoronáz
én királynővé kenem
remegő lába palást hátamon;
ez így pont elég.
a vers ima Petra az ámen
a tegnap szeplőtlen a ma hárem
térde átölel és verseket suttog
azt mondja ’a rím hazug a rím zsúfol a rím hűtlen
nyelj le egy könyvtárat mielőtt írsz
zárd falba giocondat mielőtt írsz
szeress egy vénuszt mielőtt írsz
holnap a legjobb leszel Bajnok
ma még nem’
nem kétlem;
ez így pont elég.
Petra örök
a kezdet és a vég a padláson.
a karácsonyt összecsomagoltuk és
a húsvét mellé vittük
idénre elég volt
jövőben újra boldog lesz.
talán.
élni nem tanítottak
hát habzsolom
és hamarabb elfogy mint megunnám temploma ívét
tévedtem de minden hív vét
csak Gyermek tiszta.
és Petra.
templomában biztonság van
itt előbb feltámaszt
majd kissé meghalok
mikor lábujjhegyen tipeg rajtam.
talán csak Petra örök
ez így pont elég
pedig soha nem volt még
de lesz de
lesz de lesz
mert tőle roskadozik minden zseb ránc rekesz
