No items found.

Versek

XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 01. (687.) SZÁM – JANUÁR 10.

Finisszázs



Amikor ezt a képet látom, tudom,

hogy eltévedtem:

az út kétfelé ágazik,

mint a gonosz állat nyelve.

Neked könnyű, a madaraid minden

tetőről látják a napot, de aki az útelágazás felől jön,

az egy száj elől menekül vagy képtelen a beszédre?


Amikor összegyűjtöttem annyi erőt,

hogy a templomba menjek,

zárva volt.

Tudom, hogy a templomban a képek

helyén tükrök voltak,

a fény szokatlanul éles,

a kövön fekete lábnyomok.

Integettem a tükörnek.

Visszaintegetett.






A helyi mágia szabályai

Szőcs Petrának



A kétfajta sötétben, amikor elválnak a dolgok,

egy távoli ablakban állva hirtelen

arra kérsz, szórakoztassalak, hiába mondom,

ide sem érkezett még meg a fagy.

Mint a láng az üvegben, úgy vagy otthon – saját arcod látod a legszebbnek.

Más fény nem világol.



Elmesélem, hogy tizenkét évesen elég

csúnya voltam, amikor apám a házunkat

építette. Aztán a forró

kertben különböző méretű

macskakoponyákat találtam a hamvas égerfák alatt.

A fák mellett egy kútkáva állt, mélység és élesség nélkül.

A koponyákat a friss ház oldalába újratemettem,

és évekig vártam a hatást.




Összes hónap szerzője
Legolvasottabb