Nagyinterjúk, életút-beszélgetések, tematikus beszélgetések írókkal, költőkkel, alkotóművészekkel, értelmiségiekkel – Erdélyből, Romániából, a Kárpát-medencéből és a nagyvilágból.
Számomra próza létezik.
A 19. század elején még arról volt szó, hogy túl sok gyermek születik Európában, ennek nem lesz jó vége, de mindezt mintegy 30 százalékos gyermekhalandóság kísérte.
Épp vázlatoltam, kezdtem volna dolgozni a szövegeken, amikor a számítógépemnek meghalt a merevlemeze, és odaveszett több száz versvázlat, doktori disszertáció, miegymás.
A fragmentumjelleget, azt hiszem, inkább a munkamódszer adja: a versre várni kell, darabokban érkezik.
Máig megvan bennem a késztetés, hogy szembeforduljak vele, ugyanakkor többnyire ezt is úgy teszem, hogy az ő fogalmait használom.