Hüppögött egy sort a költő (mármint Sanyika)
Nem voltam még soha a tanáriban, nem is akartam ott lenni.
Tata félt az idegenektől.
itt akarunk mi megöregedni?
élünk-e még kétezerhuszonhatban
De egyelőre élünk még, szegénykém
„Költő, ne lopj! Csak hogyha kérik…”
S most add a lelked, csorba csésze
Gyertek ki a blokkból ember! Üljetek pár órát a friss levegőn, s nem fogtok válogatni: a vasszeget is megeszitek!
Mivel tökéletesen tisztában voltam a betegség lefolyásával és végkimenetelével, miután túlestem a kezdeti sokkon, választhattam két út között.
Dantéval ellentétben éppen az esztétizáló hozzáállás, a körülírás, a szövegek emelkedettsége okozza a hatást, amely miatt elszorul a szívünk, morális iránytűnket pedig zavar mágnesezi.
A gondot az jelentette, hogy nem volt egyértelmű számunkra, a színházi előadásé vagy a futballmérkőzéseké alapján kellene.
.svg)
