A téli hangya remegő szárnyakkal várja, Latyakos télnek mikor indul árja. Szeretlek, a magam dadogós, szeszélyes módján, Némán, egy-két szót kinyögve csupán.
Adriannak van egy kövér kecskéje tele tejjel – jönnek hozzá az egész városból hátha jobban menne a soruk. Adrian mindenkinek mér a tejből – mert ki nem szeretné hogy legyen
ember én mondom néked tiszta időkben: ne mosakodj. bírd ki legalább egy hétig hogy ne vakargasd hajlataid. hagyd a gyapjúhajad
Minden azon múlik, milyen istent imádsz, aki ellen vétkezni akarsz, és hogyan hal meg érted.