.svg)
Amíg a szél feszülve zúg alattam, / nem puszta vágy, nem forró öl hevít, / a messzi ég kísér, s tüzes patakban / zubogja rám napsárga könnyeit.
ennyire magasra ennyire reménytelenül messze / hogy most mégis kapcsolat híján / és a teljes fölöslegesség tudatában feladja és elengedje
a menekülés illene hozzám / de most is kapaszkodnak belém / a kiszárított emlékek
A réten, amit eddig csak képzeletben láttam, / pont annyira, hogy eltakarják a napot, / megjelennek: / a varjak
