.svg)
akár a fehérre meszelt házsarok, belelóg a térbe az orrnyereg, nincs rajta
egy fűtetlen szoba, itt húzom meg magam, különös tartomány, féreglyuk.
itt már nincs szükség rád, görnyedt falaidban összeroskadtak a téglák, mint puha kenyér egy meleg testben, mi szétmállik a fenntartott sósavtól.
Elbújni benne túl kicsi a város az ember végül mégis összefut azzal, akit nagyon szeretne látni azzal, akit nagyon nem
