A homokdűne fehér, mint az emlékezet Halottak napján. Nyomvonalunkat felissza a szomjazó tenger.
úgy nézek rád,mint régena magnókazettára:
minden kevés volt szomjúságunkhoz képest.voltunk ahogy voltunk. a bűzzel.
Délután van, még új a városSzokom az utcák célirányoshangulatát
„Tudod ugye mit mondott a kutyaAmikor látta hogy a malacHáromszor kap enni egy napŐ viszont csak egyszer?
éjjel léptem hozzá.a sarkában jártam:neonfényű utcákon
csend illatakönyököl rá a délutánra,sétál a faluban, majdfel-alá a lakásban,
Gyertek ki a blokkból ember! Üljetek pár órát a friss levegőn, s nem fogtok válogatni: a vasszeget is megeszitek!
Mivel tökéletesen tisztában voltam a betegség lefolyásával és végkimenetelével, miután túlestem a kezdeti sokkon, választhattam két út között.
Dantéval ellentétben éppen az esztétizáló hozzáállás, a körülírás, a szövegek emelkedettsége okozza a hatást, amely miatt elszorul a szívünk, morális iránytűnket pedig zavar mágnesezi.
A gondot az jelentette, hogy nem volt egyértelmű számunkra, a színházi előadásé vagy a futballmérkőzéseké alapján kellene.
.svg)
