.svg)
felmért a taoista meditáció közben a csapda elkerülte a hó nem reccsent meg súlya alatt hárfa vagy algás hajótőke
tehetetlenül nézzük ahogy a kerítés felszeli a lenyugvó napot
ne támassz fel uram nincs már kit szeretnem legyek por és homu legyek ismeretlen
kifeszített fogaink helyén tátongó lyuk ez a hely ahol alvadó vérzseléként remegünk míg fejünk fölött beforr a hús
nyitott szájú táskáktól aludni tanulsz minden ágytálat ki kell vinni erre gondolsz elalvás előtt a reggeli kávét nem mindig te főzöd le
Édesanyám igazán a természet gyermeke volt Szinte semmit nem pusztított el
