„Mindenki csak egy mozdulatra emlékezik, azt ismétli meg újra meg újra, amit az anyaméhben megtanult.”
Nagy terpeszben, összezárt vagy keresztbe tett lábbal ül négy nő a teraszon. Az ötödik késik, kelet-európai idő-
Fáj ezt az őszes tekintetű kutyát szeretni. Ahogy körbetekint, odamegy a székhez,
Féltestvéremre gondoltam, eddig nem merült fel így; vajon miképp fog felnőni,
mint egy pehelypárna, valaki úgy hasadt el bennem, mindent elborítottak a tollak.