Szavaim bölények szarvasok lennének de csak lábukat húzva sebesült rókaként osonnak a téli erdőben és kerülgetik a csapdákat jeleket hagyva a fehér havon
hullámokban másfél, majd két percenkét száll fel egy újabb repülő. minden harmadik
Üzennék valamit a meg nem született fiamnak, hogy hosszúak az esték ideát, talán még olyasmit is, hogy vigyázni kell
Vasreszelékkel hulló szürkület: égő hidak a szenvtelen folyón.