.svg)
A nyolcvanas évek elején Stockholmban laktam, a Söder negyedben Emlékszem, egy reggel hogyan szálltam fel a buszra munkába indulva az Odenplanra
A gyomromban lemerül egy férfi, egy nő bukkan elő a köldöködből. Az egymással töltött idő összeölt.
A vízbe néz a buszsofőr, a vízben ketten vannak. Megtervez mindent, így várja azt, hogy meglepődhessen,
nem igazán szeretnék semmit, ha volna, úgy volna, ahogy a fák vannak, ahogy közöttünk az ördögök meg angyalok,
A fáskamrát kidobni, a szomszéd kíméletlenül rozsdás kerítését letekernem, a templom rózsaablakait eltenned szűkösebb időkre, mit szűkös, különösen
