.svg)
Itt élünk újra itthon, évtizedekkel később a sínek között. Keletre a haláltól, vékony papíron. Bensőkben égnek
állok a sorban hogy vegyek jegyet. az előttem le vő nő bérletet csináltat. ezért a sor egyre hossz abb a trolik elmennek nem várnak utánunk. arra
Az ősz nem is lehet, csak nőnemű, szilaj szerető, magasztos anya,
dobog a szívem. izgatja kilenc fiborbár. le kéne feküdni és aludni mert a napnak vége már.
Az éjszaka dolgoztam valamennyit aztán egy idegen hajnal előmbe esett Az életed elpuskázott alkalmi ebéd A mai ez a tányér idegen levesed
Barna vagyok, barna és erős, de a tenger, ez a megfejtésre váró, dán tenger
