.svg)
a nyüzsgés egyik szobából a másikba / a földrészen kívül egy másik lakónegyedben / a lassúság amelyhez a veszteséget kötöd
Beütöm térdem, fejem, kezem – / egyszerre, durván földet érek.
Kilincset fogom a kezed / Homokóra üti időmet / Minden percben / Más a csöndje / Fehér hajszálaim Csillogó ezüstje
Egyedül fogsz meghalni De előtte emelte / fel mutatóujját saját piszkodban hemperegsz / világ utálatától körülvett vackodon...
Fájdalomból vagyunk és örömből vagyunk, / mi, fájdalomokozók, örömokozók.
