.svg)
Beütöm térdem, fejem, kezem – / egyszerre, durván földet érek.
Kilincset fogom a kezed / Homokóra üti időmet / Minden percben / Más a csöndje / Fehér hajszálaim Csillogó ezüstje
Egyedül fogsz meghalni De előtte emelte / fel mutatóujját saját piszkodban hemperegsz / világ utálatától körülvett vackodon...
Fájdalomból vagyunk és örömből vagyunk, / mi, fájdalomokozók, örömokozók.
Akiben kővé vált az élet, vár, / reflektor fénye előtt megdermedt szarvas.
álmomban összetörtem egy vázát / és fekete kutyák ették fel darabjait / reggel hiába nyújtózó végtagok / van amit sosem érnek el
