.svg)
A karcsú árbóc átbökte a semmit, a köd / leve csorgott az összetekert vásznakról a / nyirkos deszkákra
A madaraknak itt jobban megy soruk, mint / évekkel ezelőtt.
teste diadalív, bronzból készült kapuzat / mert azt nem lehet felgyújtani
János, ha eltűnik, elhiszem, hogy van / világvége, a sötétségben turkál...
Anyámék százszor elmondták, / ne hallgassak Bende faterjára, / elszívtuk, napokig fájt a tüdőnk.
