Kidobom a kukába a rongyokat, te visszaviszed a házba, / még jók lesznek valamire, sohasem lehet tudni.
Azt hittem, a te szagodat érzem, / de csak a Blaha bukéja keveredik az izzadságommal.
plasztikusan sebet rést egyhajtásra salaktalanul / szerteágazó komor öröm éles elméjű téboly
A vándor, hacsak nem árvízi hajós –/ vagy ép(p) elméje / valamely beltengerén / színes bálnáknak nem üzen hadat –, / nehezen érhet a Dunáig, / ha, teszem azt, ladikja / egy kolozsvári kikötőben pihen.
Hajnalban szláv kerítések szakítják fel az eget. / Innen nézve a napfelkelte: terror.
nem az előkertből, nem a konyhakertből, nem a Mikó-kertből, / nem a télikertből, nem a nyári kertből, / nem a borvörös őszi kertverejtékből, csak valahonnan betódul...