.svg)
csend
ellenszenvét a természet iránt
tejfehér bőrét vonakodva fogadták
ujjai zsebében lökdösődtek
izzadságtól nedvesen
ahogy kisállatok kölykei
nyugtatják egymást
éjszaka némán
öreg fák odvaiban
győzködték dőljön hátra
hunyja le a szemét és
engedje el magát
hallgassa ahogy morajlik
az erdő
hogy nyugalom
most a szellő sem
– itt vagyunk nincs veszély
és végignézték
ahogy rémülten zuhan
hanyatt a borotvaéles a fűbe
az öreglány
nem akartam hogy odajöjjön
és attila véréről beszéljen megint
amit az ereiben érez
még ha corcitură is
az ostorról ami az istené
de tudom én is biztos
látja rajtam hogy forr a vérem
de ezek nem tudják
úgyhogy hagyják békén
mert most velem beszél
magyarul pontosan helyesen
bár szeret ő mindenkit
csak nem értik úgyse
mindenesetre belekötött
a srí lanka-i srácba
aki épp a sérelmeiről beszélt
hogy nem száll le róluk a szomszédság
de nem lepődött meg
hallotta hogy a gyergyói pékek
de az öreglány attila vérével
meg a virtussal volt elfoglalva
és elkérte az igazolványát
mert nem hitte el neki
hogy augusztusban született
egy ilyen bárgyú mosolygós alak
aki így udvariaskodik
kizárt hogy oroszlán
az újfiú
magas vézna sörhasa van
és folyton mosolyog
ránézésre azt mondanám șmecher
esetleg tökkelütött vagy naiv
és csak úgy árad belőle a pozitív energia
nézem ahogy üríti a kilós liszteket
kora reggel a tésztakeverőgépbe
miközben hallgatja a francia rappet
vérben úszó szemekkel
és fordítja nekem a legjobb sorokat
tesztelem rajta a béna spanyolomat
„latinoamericana chicas son bonitas”
„guapas” mondja ő és ne mind bonitázzak
amúgy sem szereti a latinó csajokat
akiket ismer nagyon anyagiasak
folyton csak bulizni meg költeni –
de ebbe mégse menne bele mélyebben
egyébként londonban tanult spanyolul
latinó csajoktól akik nem beszéltek angolul
de jó árban tudtak kokaint
és eddig bulgáriában érezte magát a legjobban
mert az emberek lazák és olcsó a fű
egyedül van – bejárta a fél kontinenst
ritkán megy bele kapcsolatokba
a volt csajait viszont gyakran említi
sorolja a keresztneveket majd a jelentésüket
élet szabadság és béke
de ez a legutóbbi
a nevének a komplett ellentéte
talán róla mesél a legtöbbet
hogy persze narkomán ő is
meg bolti szarka és tiszta őrült
hogy a cigány gettóban szalonikiben
amikor egy csávó megfogta a seggét
bement a bárba elvette valaki sörét
visszament a másikhoz kiitta húzóra
és habozás nélkül törte szét a fején az üveget
azt mondja nem jó neki a kapcsolat
mert az őrült punk csajokat szereti
aztán meg aggódik hogy kicsinálják
magukat vagy őt miattuk
és mutat egy üzenetet
„that guy got me hooked on crack”
szerekről beszélgetünk és a függőségről
önismeret és elfojtás
szerotonin és dopamin
anarchizmus és napimádat
egyedül van – bejárta a fél kontinenst
alig több harmincnál
de a rasztái már őszülnek
papírok nélkül maradt
úgyhogy vissza kellett jöjjön romániába
és ha már itt van szabad idejében
bejár az egyetemre
mert érdekli a neuropszichológia
csak fél elmondani hogy miért
egyébként még nem csináltak vele olyant
mint ez a béke nevű csaj
merthogy ő nyitott meg mindent
de hogy teljesen magára hagyja romániában
hazavisz 3 cocalart görögbe bulizni
meg szétbaszatni magát
és miután azok rászoktatják a crackre
és kirabolják az anyja lakását
még van pofája segítséget kérni
ő pedig segíteni sem tud
itt dekkol iratok meg pénz nélkül
„da’ ce să fac, chiar şi câinele meu a rămas la ea,
că ghici ce a zis, când a adus bagajele după mine
»n-are rost să-ţi aduc căţelu’ că oricum n-ai unde să stai«”
„copil fară părinţi”
mondja mintha mellékesen
hogy egyedül van –
közben mosolyog
bejárta a fél kontinenst
mutatja a kutyájáról a képeket
olyankor látom a szemében
a szomorúságot
pakolja a maradék húst
a kutyás ismerősöknek a kocsmában
ahol legutóbb azon aggódott
ismerek-e rajta kívül bárkit
ha nem mindjárt visszajön
és bemutat az arcoknak
mert itt jó csajok vannak
és nehogy megharagudjak
de nem bír ülni egy helyben
fojtás
„and now I have come to ask you to say what will
free me from the body of a fox please tell me”
W. S. Merwin – Fox Sleep
egy róka életét élte le álmaiban újra
meg újra a lakónegyed keleti határán
a temető mellé a bozótosba született
és mióta rókatestben elveszítette
az egyik szemében megállt az idő
mióta rókatestben lopózott az utcán
a blokkok között elfogja a pánik
amikor a havazás tompítja a hangok
terjedését és ahányszor elindul
annyiszor tévedek el
képzeletben folyton ott találom magam,
a temető fölötti dombtetőn, ahonnan
egy este sovány róka követett hazáig.
a hátamat a nap felé fordítom, majd várok,
amíg beérnek körben az árnyak,
már olyan távol van tőlem árnyéka mégis árad
belőlem a peremig hogy alábukjon a bozótba
hogy eltűnjön a dolgok mélyén és megint és
újra meg újra mert – – –
hogy indulhassak haza átkutatni tereim,
valami egyszerű, valami hétköznapi után,
de semmi sem hétköznapi. egy hely után,
ahol nem csalnak meg a tekintetek,
de az ember untig is megvezeti önmagát.
és én már nem éreztem az otthont –
egyedül folyton fordultam ki magamba.
a bűneim – hosszú út – talán beértek
hirtelen, mint képzeletemben az árnyak.
mást sem hoztam magammal
egy róka árnyékát
Gothár Tamás 1995-ben született Csíkszeredában. Jelenleg Kolozsváron él, Váltás című verseskötete 2018-ban jelent meg a FISZ-nél.
