A saját hangomat is alig hallom,szerencsére akkora idelent a zaj.
ennél szebb apokalipszistmég moziban sem láttunk soha:
érdekes előadáson ülök, fakultatívtábor tagjaként, este hét, egyközgazdászból bencés szerzetessé
Mit tehettem volna a tett után?Imádkoztam a legzsiványabb lármában,miután összekáromoltam magammal mindent.
Az történt hogy megálmodtam ló vagyok isméta nedves síkon vágtattam boldogantudtam ló lettem és csak azt kívántamhogy ne ébredjek fel soha többé
Öregszel? Ne haragudj, de valamit nem jól csinálsz. Azaz nem csinálsz te semmit! Csak éled az életedet, jó, de hát az is milyen élet?
A kiállítás már ebben a formában is bizonyítja azt a magától értetődő hipotézist, hogy az iskolák felelőssége megkérdőjelezhetetlen egy település kulturális életének alakításában
Szeptemberben a Helikon kiemelt szerzője Mátyus Melinda író, református lelkész. Nem véglegesen című novellájának részletét Román Eszter olvassa fel.
Az este több szempontból is leszámolt az ingben és zakóban, kihúzott háttal merengő költőkről kialakult sztereotípiákkal – mind a szövegek, mind a látvány szintjén.
Kocsiba ültek, és elhagyták a várost, hogy magukban éljenek, távol a rossz nyelvektől, messze a világ zajától, a vadregényes Szászfenesen.
tánccipőben gyertek, lakkozott orrát csodálják az odesszai nagyságák, a mamám barátnői, édes púderpiros pofik, úgy ültetnek az ölükbe, mint bontatlan import lisztet
.svg)
