Ha este kijutsz innen délben is kijutsz innenez nem egy labirintus ez csak egy állapot
Engem nem vittetek le, a mélybe,József és te, Nikodémusz,Föld, aki jó vagy, és könyörületesenmindent betakarsz, engem nem takartál be.
Az alkoholkarrierről,munkahelyről, egyetemről,se veled, se nélküledrőlbeszélgettünk Grósz doktorral.
és még te is, a te középszerű és fiatalosrezgéseiddel, a városban, ahol otthon hiszed magad,a nagyon hosszú átmenetben.
Írom ezt Neked, Barátom, ki lézengő ritter vagy, írom lázasan, bármelyik évben, ugyanazon a napon.
A szerelmetes finn nyelvemmel valahogy sosem szabadulunk már egymástól.
ott ülnek és szavakat írnak / gondterhelten az élet nehézségeitől / miközben szinte őrületesen zavarodottak.
A kolozsvári Dacia buszmegállóban az oszlop mögötti ház fehér falára valaki nagy, gyöngybetűkkel írta fel, hogy aștepți degeaba.
Ha háború és háborús irodalom, akkor nekem az Íliász után elég gyorsan Louis-Ferdinand Céline, a magányos francia fasiszta következik.
A zenekar négy tagja – két kopasz és két kopaszodó –, úgy tűnik, a falak repedéseiből, az asztalok alól folyik ki, és pár pillanat alatt egy testté, egy alaktalan formává gyúródik.