nem siratok élőket se holtakat
Néhány öreg az Ipoly mellékén tudna még beszélni a szív mátrájáról, amely kifejezés
Fogytán a tintám fogytán a papírom nincs már megváltó tervem
odavág egyszer téged is a végső katasztrófák lánca abszurd lesz majd és dúlt
A halálom utáni estén Hasonmásaim iszogatnak Az üres székeket elteszik láb alól
Hogy akarsz meghalni? – kérdeztem magamtól, és reszketni kezdtem, mert sehogyan sem.
Isus célszemély nyomon követése 1987. április 16-án, 8 óra negyven perctől sötétedésig
Öregszel? Ne haragudj, de valamit nem jól csinálsz. Azaz nem csinálsz te semmit! Csak éled az életedet, jó, de hát az is milyen élet?
A kiállítás már ebben a formában is bizonyítja azt a magától értetődő hipotézist, hogy az iskolák felelőssége megkérdőjelezhetetlen egy település kulturális életének alakításában
Szeptemberben a Helikon kiemelt szerzője Mátyus Melinda író, református lelkész. Nem véglegesen című novellájának részletét Román Eszter olvassa fel.
Az este több szempontból is leszámolt az ingben és zakóban, kihúzott háttal merengő költőkről kialakult sztereotípiákkal – mind a szövegek, mind a látvány szintjén.
Kocsiba ültek, és elhagyták a várost, hogy magukban éljenek, távol a rossz nyelvektől, messze a világ zajától, a vadregényes Szászfenesen.
tánccipőben gyertek, lakkozott orrát csodálják az odesszai nagyságák, a mamám barátnői, édes púderpiros pofik, úgy ültetnek az ölükbe, mint bontatlan import lisztet
.svg)
