álmomban, valahol elaludt kabátod. az üres fogasok között, csak egy árva esőernyő maradt utánad.
Egy idő óta már csak a királynő előtti gyaloggal nyitok. Megfontolom. Búsképű lovag ne tétovázzon, de ne is kapkodjon holmi kis előnyért.
Egyszer minden nagyapa fölnéz ámulva az unokára. Az idő elpereg, akár a könny. Hát mégsem éltem át hiába
Mint egy fog a létből Kilazultam végleg Fingom sincs fogok-e Valaha írni egy Jókedvű verset
Mivel tökéletesen tisztában voltam a betegség lefolyásával és végkimenetelével, miután túlestem a kezdeti sokkon, választhattam két út között.
mindenki úgy néz rám, / mint aki már nincs is teljesen itt
Az emléknap hivatalos programját követően kötetlen beszélgetés vette kezdetét, ahol a jelenlévők további személyes történetekkel és anekdotákkal idézték meg Láng Gusztáv alakját, méltó módon tiszteleg
.svg)
