Csak a szemem sarkából látom, amit tulajdonképp próbálnék leírni.
Félszeg kamasz a remény, szégyenlős, mint akit rajtakapnak, aprópénz helyett kabátja utolsó gombját dobja a templom perselyébe, de előtte még
Felismerhetetlenségig ismételgetem arcod. Másolom, formálom, deformálom, mígnem teljesen elfelejtelek. Ezt csak veled tudom megtenni.