.svg)
Egyszer minden nagyapa fölnéz ámulva az unokára. Az idő elpereg, akár a könny. Hát mégsem éltem át hiába
Mint egy fog a létből Kilazultam végleg Fingom sincs fogok-e Valaha írni egy Jókedvű verset
A lassúság kiterjedt, mint a negatív progresszió, a háztól távolodóban. Aztán becsapódtam, és beléptem egy kapun.
