A téli hangya remegő szárnyakkal várja, Latyakos télnek mikor indul árja. Szeretlek, a magam dadogós, szeszélyes módján, Némán, egy-két szót kinyögve csupán.
Égő fáklyákkal sorakoznak az emberek egyre, mennyi az alszegi részeken épp mozdulni tud, össze- vissza harangoznak, de a vasvillája is itt van