felhőket cibál az ébredő vihar. k., itt a legszebb is félelmetes. itt elköszönni már nem szokás.
felhők püffedt légzsákjai hevernek a horpadt karosszérián
A dorbézolások rémlenek fel. Kedélyes, teszetosza éveim.
Ez a hajó mire fölér a szénnel Visegrádig, föl a Vaskaputól, Kisfiam, a szerelmi alapú Tengerészet nagyban megváltozik.
ki itt belépsz hagyj fel a lélegzettel
hullám, sziporka, szél és éjszaka. a láthatáron egy-két néma fa, mintha Isten unná a homokot: mikor teremtett, nem kockáztatott.
Mivel tökéletesen tisztában voltam a betegség lefolyásával és végkimenetelével, miután túlestem a kezdeti sokkon, választhattam két út között.
mindenki úgy néz rám, / mint aki már nincs is teljesen itt
Az emléknap hivatalos programját követően kötetlen beszélgetés vette kezdetét, ahol a jelenlévők további személyes történetekkel és anekdotákkal idézték meg Láng Gusztáv alakját, méltó módon tiszteleg