.svg)
Az óvó nénik szemüket lesütve terelgették a Zöldgyepi Óvoda Gesztenye csoportját, akik életükben először karácsonyi betlehemest adtak elő.
néha / amikor az égen három-négy ufó villogott egyszerre / hallottam ahogyan Marinaș folyton keresztet vet a nyelvével
Ne légy kishitű, Damján fiam. Tudod jól, hogy ha akarom, mindent látok.
Amíg a szél feszülve zúg alattam, / nem puszta vágy, nem forró öl hevít, / a messzi ég kísér, s tüzes patakban / zubogja rám napsárga könnyeit.
Emlékezett egy évre, aminek a májusában, az indulásuk előtti napon hó esett, és a fogadó egyik istállójának tetejéről hajnalra termetes jégcsapok sora lógott alá.
