.svg)
Látod milyen szomorú mondta sűrűn pislogva esztékákeretes szemüvege mögül
Tíz év után látom újra. Az idő közöttünk foltokkal tarkított, elhanyagolt ablaküveg.
Azt nem akarta semmiképp, de egyébként bármit csinálhattunk. Elalélt köztünk, könnyed volt, mint az esti szél, sóhajtott, mint egy nyári táj eső után.
Uram, mondja az öreg pincér miközben vállamra teszi csontsovány kezét, én bohumil hrabalt is kiszolgáltam.
