talpuk alatt lábszárig húzott földek. havonta cserélték a gatyamadzagot, kicsiny földjük pedig kitermelt magából minden holttestet. csak egyvalami volt kínosabb kettejüknél, amikor egymás mellett ülve
napjai végén előveszi vázlatait: az üres lakást, a tér hiányát, amit lehet; előkészíti másnapját, emberek arcát, kiket még nem látott, de hasonlítanak ismerőseihez.