hagyjátok a kaluđericai horror részleteit
Már megint téged hívnak!
De a másnap kifeszít ma, / a pofámba töri borsát
Az utolsó lépés, a végső stádiumváltás nem sikerült.
minden tavasszal / minden ősszel / ég a Dnyeszter
A sziklapárkányról lökte fel magát a magasba a vándorsólyom.
„Semmit sem adhatok ajándékba”
Sűrű árnyékával rezdül a lomb is, eleven sávokká szabdalva / a torkolat csöndjét,
Ezek úgy felvitték az árakat, hogy csak pislogni lehet. Ugyanazért a pénzért felét nem veszi az ember annak, mint két éve. Megyünk visszafelé, az már bizonyos.
Az utolsó fotográfia, az ezer-valahány századik 2010 nyarán készült, amikor a kőrist kivágták.
Aznap szerda volt. Rodica bármikor belenézett a vödörbe, pontosan meg tudta mondani, melyik héj melyik napon került bele.
miért bólogat fű fa bokor mező gyomok könnyedén
Mindaz, ami jelentős és jelentéses pályafutásában, természetesen nem fér el egyetlen bővített mondatban.