Képzeljük magunk elé: áll két ember a Hardanger-fjord kitüremkedett észak-észanyugati oldalán.
Ahogy tüdőkórházban illik köpni, / a tőből felköhögött keserű évek / láttán az ember azt is elörökli...
Szomszédunkban borbélyüzlet működik. / Az áramot lopjuk, a földön alszunk. Bútoraink: ládák.
a szoknya alatt cincogtak az egerek, vándorolt/ egy kastély.
Mert nézni, nézni, nézni kell,/ amit nem értünk meg soha.
Gyermekkorom nagy részét a Beruházási Banknál töltöttem. Nem azért, mert apukám bankár, anyukám pedig pénztáros lett volna ott – vagy fordítva.