Az is elcsépelten hangzana, ha felsorolnám, mi mindent köszönhetek a Helikonnak, mennyit tanultam öt év alatt. El se férne egy bejegyzésben.
Blokkban élni nem jógatábor. Ha nem tetszik valami, ki lehet menni az erdőbe – ezt mondják a blokkban.
Notórius álmodó vagyok, még ha az álmaim konkrét tartalmára nem is emlékszem mindig.
A nagyszülői ház padlásán kutakodó, annak homályos sarkait felfedező gyermek egy fekete-fehér, bekeretezett portréra bukkant. A portré alatt e név szerepelt: Maurus Jókai.
Egyetlen nap történései, melyeket az emlékezés tágít végtelenre, egyetlen elképzelt, a víztől elzárt erdélyi faluban, Medárdon.
Viszolygok azoktól, akik folyton megmondják a tuttit. Én most mégis kijelentem, hogy ennek a luzerni palackozásnak nemigen akad társa a pincékben.
A legrégebbi időkben, az antikvitástól mondjuk Leibnizig, matematikusok és fizikusok művelték a filozófiát. Ma is így van. A gondolkodás megújítói a CERN atomfizikusai.
Az az érzésem, hogy egyrészt biztosan látnak bennünket – a száraz fűvel borított házak belső részéről, a réseken át nyilván van, aki figyel...